Szilvási István : LÉGTÉR

Nyomtatás

Mióta gondolod, hogy nem érdemes.
Annyid van, amennyit birtokolni bírsz.
Ingatag-stabil társ – ne adjon senki biztonságot.
Nem üzemszerű, hiába hívnak föl szeretni
szenvedéstelen jézusok.

Mióta gondolod, hogy nem érdemes.
Mégis, gyerekes tisztán amíg tudtad,
majd erőltetett hedonistán,
megöklendezted a húst.
Apád és apád apja disznót vágtak újévre.
Visszamenőleg ki tudja meddig.

Ha nem is másfél mázsa, de jó nehéz.
Benne az ország, hadsereg, minden vitéz.
S te kukafedővel a fejek fölött,
azt mondod fölszállsz.
Sosem fogod érteni hogyan működik
lakva a szabadság.
Látható és láthatatlan között mi van?

Mióta gondolod, hogy nem érdemes
nehéz lélegzésben vallani.
Kukafedővel sem, hogy
ráírod a versed: lopakodó,
hiszen milyen szürke.
Az majd legvégén lesz, hogy újra érzed,
mint a nagy fehérségben síelő:
ha sziklának szaladnál,
légüresíti a követ Isten.