Szűz. Sosem homályosult üveg.
Még soha nem suvickolt remény. Útban van a pára,
szmog, korom, a „lecsorgó vöröslő fájdalom”. Mindenek
útban vannak. Előzményével jelenlik tárgy, személy, dolog.
A jelenés ugyanaz a pillanat, de különféle jelen.
Amikor beletérdel a szívbe a magány,
már rég versnek gondoltad életed történéseit.
A levélhullás indokai jelenidőben nem állnak
rendelkezésre. S behúzódnál álmokba még?!
Titokzatos ismeretlennel.
Fának levele az intime, Éva is falevelet használt.
*
Az még nem az öregedés jele, hogy fokozottan
várod a grand prix-ket, grand slam-eket. Lenyűgöz
és elszomorít a világelső, az összes gladiátor.
Köztük voltál, köztük leszel – de jelenidőben sosem.
Útban vagy, mint a pára, szmog, korom.
Megoldódni látszik grand slam és grand prix
idején az insomnia – nem alszol soha egyhuzamban
annyit mint egy nadaldzsokovicson, Vettel-körön,
valós időben.
Új gladiátorok ütésváltásai a vonalak között. Télben a tévében.
Tavasszal, egy röpte nyár. Ruhában és ruha nélkül a fák. Buja idő.
S te nem vizionálsz, hogy rajtad is van 4G, 5G, 6G. Mért nem
hiszed, hogy neked szól minden vetkőzés, levéltakarás? Nem játszol
öltözettel, lassú ruhadarab hajítást – elalszol. Miközben a világelső
koncentrál és izzad. Serlegek, pezsgőlocsolás, neked nincs egy
homályos tekinteted, s nem suvickolsz reményt. Pedig nem az
öregedés jele, hogy nem glóriázod magad hajpánttal, és szikár
alkarodra csuklószorítót nem húzol, herkules. Kioldódik belőled
a jelen, és nem álmodod magad bajnoknak semelyik időben.
Legutóbbi módosítás: 2014.01.15. @ 18:31 :: Szilvási István
