Marthi Anna : Por téka

Talajt vesztettem, ez bánat,

hős, indulatteli és harapós,

ajkadról ábrándozik a vér,

szájtátós fogak buldózerén.

Hiába hízelegnék hát érted,

ha magamban kétely vagyok,

és elrejthetetlen rostos izomzatú

szív-zsaruk fennforgása a cél,

megölni az érzést, egyébként

eltaposna a hév. Lázongok,

tettközeliek csoszogásaim, 

váratlanul is lebénázom magam,

összetépnek elevenen elveim,

míg naprakész kicsapongásként

megírom neked: ez érzés-csokor,

csorba vázámban mocsarasodó,

verseid által megtisztulok, még

melankóliától terhelten keresem

por tékámban jövőm madarát.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak