Schifter Attila : Apátia Express

 

 

 

 

Érzem,  felesleges,  hogy  újra  álmodom 

a  humánumról,  igazról,  költészetről 

 Attilával  ott  ragadt  a  vágányokon   

hol  véres  csontpép  lett  lázba  ölt  évekből. 

 

Ma  már  egy  exitus  nem  feszélyez  senkit 

( itt  napi  bejáró  törzsvendég  a  közöny ) 

a  restiben  perceid  vágják  a  centit 

’s  bámulod  a  langy  sör  cseppjeit  a  kövön. 

 

A  söntésnél  sorban  eltökélt  bajnokok; 

korsók  fülén  megtörik  tolvajok  csendje 

( ’s  tudják;  én  sem  átéemeknél  bankolok ) 

azt  várjuk,  a  játékgép  ma  este  cseng – e? 

 

A  prímás  egy  félreeső  zugban  bambul: 

nem  sír  most  hegedű,  csak  nikotinpára 

leng  vastag  ködként,  míg  a  falakba  barnul 

a  nonfiguratív  tapétamintára. 

 

Nem  ablaknál  ülök   ez  az  árnyékoldal 

és,  ha  megkérded,  vajon  még  miért  élek? 

Talán  csak,  hogy  a  morbid  végjátékommal  

 

a  csatlakozásig  elszórakoztathassalak    téged. 

 

 

( 2013.  május  13. ) 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 144 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.