Sonkoly Éva : Érintés

 

 

Szélben hajló, kopasz ágak,

lombja – hullott koldusai a világnak.

Idő koptatta ecsetjüket aranyba mártva

árnyakat festegetnek ablakomra.

 

A beszűrődő fény lassan kirajzolja

– arcodat… emlékezem: szemed szememben,

kezed finom érintését sem feledtem.

 

Ne hagyd elveszni bőrömön hagyott illatod,

hiszen összefűz velem ezer titok…

 

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"