nemojano : Téli este

 


‘A teherkocsik fagyos tetején
mint kis egérke, surran át a fény’
s mint kit megmérgezett az alkony
surrog csendben a fák ágain
áthajló ködszárnyú
képzelet

mit szeretnél
miért vacogsz?

a Hold kerek taposóakna
felrobbanhat

de ma szelíd az este

a kukoricacsuhé
száradt törzsön
zörög
a kinn-felejtett ködben
a rögök
fehér penészes kupac
tetején varjú károg
rozsdás dió
a vastag csőrben
úgy roppan össze
akár a szappanbuborék

akár a forró tejről álmodó
örökké szomjas kislegény
álmodunk a szerelemről
és borzas hajad illatáról
mozdulataid ritmusától
részeg áhítat
az árokban ásíthat
tovább a magány

a vonat most fut át

csöppnyi fény hasít
az estbe
vonatfütty nevetve
szeretkezik

gombold ki most a vállad
dőlj neki
a hátad
fehéren villan
nyakadon
harapásnyomok
éhes vágy
konok varázslata
melled bimbózó
kacagó dombja
ring

míg
r
i
n
g
a téli este

(a vers első két sora József A. : Téli éjszaka c. verséből való )

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - nemojano
Szerző nemojano 63 Írás
Németh Jánosnak hívnak, s mert ha a telefonkönyvet felütöd, s kb. 100 Németh-et találsz, ezért vagyok csak nemojano, ebből eddig még egy van.