Lantos Tímea : Nyárfavirág

 

Mint kócos kislány hajában hintázó nyárfavirág,

oly pille-langyosan szuszog a vágy,

hogy tudjam szeretsz-e még…

 

Anyagban szilárdnak tűnsz,

mint az ezüst szemű folyók száradó pilláin ásító fák,

s most  véletlen kedvem lenne jelt álmodni rád.

 

Hiszed-e oly balgán, mint én teszem,

hogy konyhák tűzhelyénél, tengerek ölében,

akácosok habos fürtjében is nyílik a szerelem?

S látod-e, hogy foszlik köddé

 az egykor rajzó tévedés?

 

Már sejtem, ez egy ablak is lehet…

ki- és betekintés, függönyráncolás

és lehet még megnyugvó lelkekről

 Holdra olvadó vers, csapzott éjszakán.

 

Eltennéd-e emlék-fiókodba

a mohákat ébresztgető őzek lábnyomát?

ha egy percre hozzád hajolva

fest szembogaramba harmat – tulipánt,

egy bolond napsugár.

 

 Ezt mind csak én kérdezem?

S a csillag – morzsákat ízlelgető

hajnal-ajkak elszórt sóhaja

csak engem csendesít?

 

A válaszok összegömbölyödve

lepihennek egy-egy fáradt nap után.

 A kérdés kicsit ring még,

mint dohos padláson

 a zselés pókfonál.

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Lantos Tímea
Szerző Lantos Tímea 76 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!