Bakos Erika : Velem

 

 

Még fáj, hogy elrabolt a sors,
magány-ruhám színe bár
tarka, rég odalett a torz
fekete rongy, ám bezárt
lelkem mégis fogva tartja,
akadhat rajtam is szem,
de vágy mindhiába hajtja,
nem változom, azt hiszem;
– Tudod, az emléked örök,
lassan véremben hömpölyög,
mint a lét, vagy szerelem,
időtlenségben – velem.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Bakos Erika
Szerző Bakos Erika 208 Írás
Bakos Erika vagyok egy Szeged melletti kicsi faluból. 54 éves, két gyermek édesanyja. Szeretem a szép szavakat, az őszinte gondolatokat és a szép verseket. Kedvenceim: József Attila, Pilinszky János és Ady Endre. Versírásra a férjem halála után adtam a fejem, így próbálom öt éve örömeim, fájdalmaim kifejezni. Az első irodalmi portál, ahol publikáltam gondolataimat, a Poet honlapja. Tagja vagyok a DéeMKá Irodalmi Csoportnak. Nincs saját kötetem, de verseim jó néhány Antológiában megjelentek. Még az út elején tartok, de a költészet iránti alázattal teszem a dolgom. A Héttoronyba tanulni jöttem és megköszönöm a jóindulatú segítséget. Szeretnék a portál aktív tagja lenni. örömmel tölt el, hogy itt lehetek.