Seres László : Szikrányi jel

2014.01.26. Seres László Vers 0
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
A vers megfogan, mint az élet…)))

Egy-egy betű elejtve,
jel, hogy élek.
Búvó mag szerelme
kell a föld ölének,
akkor is ha ma még
éhe-szomja
van csak
ami hajtja
egy új
élethez,
s torzó,
sánta,
kancsal.

Holnapra
vers lesz. 

—————————

Mert egyszerű, nem baj. Mert rövidke, nem baj. De nem igazán lett belőle vers. A vershez több kell. Több „hang”, „dal”, ritmus. Élet.

Ezt most tegyük el, Laci… hogy holnapra legyen egy „újabb” vers…

Hajnal

Legutóbbi módosítás: 2014.01.26. @ 20:39 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.