Annyiszor elfelejtettelek már,
mégis mindig eszembe jutsz,
ahogy ősz után jön a tél,
úgy fagy meg bennem újra
a tesemmitsem tudsz
rólam,
vagy szeretni.
És hülyeség letűnt csodákban
elmúlt szerelmet keresni,
ahogy a hó is elolvad,
úgy halt el minden belőled megmaradt emlék,
hiába beszélsz hozzám,
távol maradok,
pedig néha mennék.
Legutóbbi módosítás: 2014.01.26. @ 20:34 :: Tóth Zita Emese
