Nagy L Éva : álmaimba vissza-vissza tér

 

 

amikor lelkemre telepszik

a bánat képlékeny leple

gondolataim mint

ereszkedő pára

lassan szétterülnek

az esti félhomályba

vacogó fogaim közt

megreked az imám

szemem megtört fényén

könnycsepp ragyog át

remegő kezemben

rózsafüzér simul

az éj nyoszolyáján

az álom reám borul

pillámra ül

mint bogár a zöldre

érzem hogy megfogott

már megint

tudom mindörökre

testem görcsbe rándul

kínoz az álom

csapdosva repül

kavarog szerte

a mozdony sípol

sínek sikolya

kegyetlen

acélos hangjuktól

a föld is megremeg…

a pillanat jégbe fagy

a vonat alatt Anyám…

zokogva ébredek

ez nem álom volt

ez megtörtént

Anyám

mért tetted ezt velem

 

Legutóbb szerkesztette - Nagy L Éva
Szerző Nagy L Éva 67 Írás
beköszöntő kip-kop megjöttem köztetek vagyok talán ha mást nem is egy verssort hagyok ’54-ben születtem a sors fekete árnya sikoltott felettem éltem életem fénnyel és árnnyal küszködöm ma is e cudar világgal mióta ősz szitált sokkal bölcsebb lettem tudom hogy mi fontos mit kell ma már tennem szeretni az embert nagy- nagy tisztelettel örömet szerezni mindezt tiszta szívvel poéták Ti jóságarcú társak fogadjatok be hát Isten oltalmával