Zajácz Edina : Ipszilon bemetszés

 

Itt vagyok és nem fordulok egyszer sem meg az úton,
mindegy, mit mond rólam az oldalról figyelő én, 
folytatom így járásom, lágy ruha selyme borul rám,
szűken, gyászosan, éppen, mint esztendei múltnak.
Ösvényem visz előre, megyek, míg látom a végét,
s várok az ipszilon alján… Már int értem a mester,
menni tovább nem kell, majd ő elvégzi a metszést.
Reccsen a csontom, akár a faág, míg hullnak agyamból
féltett álmaim… Eltakarom szép gondolatommal
testem, hogy ne figyeld combom hajszálereit, vagy
mellem hold ívét. Engedd a karom, ne hajolj rám!
Parfümöt őrizget csak a vénám. Arcomon ülnek
apró ráncok, rajtuk táncot jár a Nap, úgy sír
lelkem… Fázom… Mennék már… Kérném : egyedül hagyj!

Legutóbb szerkesztette - Zajácz Edina
Szerző Zajácz Edina 197 Írás
1975. november 22-én születtem Nyíregyházán. Végzettségemet tekintve általános ápoló és asszisztens vagyok. Apai nagyapám rokonságába tartozott Váci Mihály költő, az ő és Ady Endre költészete példa számomra. A vers szeretete végigkísérte gyermekkoromat, késztetést az írásra először tizenévesen éreztem. Ekkor még nem tudtam, de azóta igen, hogy a versírás művészet, feladat, amelyet hittel, tisztelettel és alázattal kell végezni. 2010-től a Poet amatőr költők oldalán publikálom verseimet, közülük néhány válogatás antológiákban jelent meg, illetve pályázatokon volt eredményes. Írásaimmal számos irodalmi portálon találkozhat a kedves olvasó. 2016-ban irodalmi munkásságomért Verő László díjat kaptam, ugyanebben az évben megjelent Csöndmadár c. kötetem és a Ratkó József Irodalmi Kör egyik alapító tagja vagyok. Igyekszem megtalálni és megmutatni írásaimon keresztül a magam arcát, az általam képviselt értékeket. Teszem mindezt úgy, hogy közben saját sorsomat és legbensőbb énemet tárom az olvasó elé. Két gyönyörű fiam van, szárnyaszegett angyalként kaptam a földi létbe Márkot, akinek ápolása kitölti napjaim huszonnégy óráját, Levi pedig színesre festi azokat.