Tóth Zita Emese : N

Olyan, mintha valami fordított,

túlnagyított tükrön keresztül

látnám dobogni a szívem

az agyam helyén.

 

De vajon minden

gondolatom az enyém,

amik akkor keletkeznek,

ha más szemébe nézek?

 

És vajon majd mindig elítéllek,

kedvetlen, múltbéli kudarckép,

ha épp rossz passzban vagyok?

Pedig a problémám néha nem

nagyobb a sóhajomnál.

És vajon, tükörkép, te is felsóhajtanál,

ha a mostani engem láttál volna előbb?

A fenébe is az önrágcsálással,

az élet pont olyan, mint egy sámándal,

félmeztelenül, félőrülten ordítva

táncolni a tábortűz mellett,

– a hangzavartól nagyobb a füstje, mint a lángja-.

 

Pedig csak önmagunkat

újra- és újra lepipálva kellene élnünk,

hogy a külső zajok elől,

a belső csend legyen a menedékünk

többezeréves bölcsként ülve,

hátunkra ragadt kismilliónyi hibákkal.

 

Imádj halként, ha víz leszek,

mert nem lehet,

hogy csak egyszer reinkarnálódjak

és akkor is csak épp, mint másik ember.

 

Legyek bármelyik tükör oldalán,

valahogy mindig az agyam helyén

a szívem hordanám. 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Tóth Zita Emese
Szerző Tóth Zita Emese 139 Írás
Van egy saját Palintám, illetve egy Andrisbabóm és egy Zoécskám is. Az írás a legnagyobb függőségem. : ) '92-es évjárat.