Ady Ágota Melinda : Hajléktalan hajnal

 

Utcai lámpa fürdeti

vérszínű fénybe fúló,

magányba fagyott szívét,

nem érti az egyre múló,

élni-muszáj életet.

Poharának peremén

bűntudat kucorog,

éjszakának lecsorgó

maradványa.

Negédes hazugságok

kaparnak torkot

s néma, fásult,

édes cseppek

csurrannak szájszéléről

keserű mosolyára.

Maradék idejét

szótlanul

ejti kezébe

a véletlennek,

csak a sarkon álló,

koldult jelen

marasztalja

a vén lelket.

Kövön koppanó

üveghang kíséri útját,

rideg, ittas lidércnyomás,

hajléktalan hajnalra

simuló ázott délután,

ökölbe szorított érzés,

majd tétova,

kihunyó láng.

Legutóbb szerkesztette - Ady Ágota Melinda
Szerző Ady Ágota Melinda 94 Írás
Semmit sem lehet elmondani, így hát mindig lehet még több szót ejteni róla...