A langy levegő balkezes csapást mér,
erőtlen fény a bozótos csálén álló ágára vetül,
üde gyermekkacajból dalt sodor a derű,
s anyáskodik keblén, angyaldeden.
Ember és ember ugyanarra a megbánásra tér,
mint a dermedt szobor; rideg, kemény önfejű
eszmeáramlatok süvítenek bölcs cselekvésetekül,
csak egyhez simul a fodros tél lágy, szirom-teste.
Légy szeles, ki nem tud egy helyben maradni;
egy angyal nem vár a karmazsin csodára,
s nem várja őt halandóság, megteremti
annak karátjait; egy angyal folyton csak siet.
*
Egy angyal segít a rászorulókon,
ha csak fél kezét nyújtja,
emberi emulgálószerből van.
Fél segítség nem segít,
de az embertől nem telik többre,
önmaga istápolására szorul.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:14 :: Horváth Nóra
