Horváth Nóra : Szeles

 

A langy levegő balkezes csapást mér,

erőtlen fény a bozótos csálén álló ágára vetül, 

üde gyermekkacajból dalt sodor a derű,

s anyáskodik keblén, angyaldeden.

 

Ember és ember ugyanarra a megbánásra tér,

mint a dermedt szobor; rideg, kemény önfejű

eszmeáramlatok süvítenek bölcs cselekvésetekül,

csak egyhez simul a fodros tél lágy, szirom-teste.

 

Légy szeles, ki nem tud egy helyben maradni;

egy angyal nem vár a karmazsin csodára,

s nem várja őt halandóság, megteremti

annak karátjait; egy angyal folyton csak siet.

 

*

 

Egy angyal segít a rászorulókon,

ha csak fél kezét nyújtja,

emberi emulgálószerből van.

 

Fél segítség nem segít,

de az embertől nem telik többre,

önmaga istápolására szorul.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Horváth Nóra
Szerző Horváth Nóra 86 Írás
"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett." (Mint... c. versből részlet, 2013).