Lantos Tímea : Teremtő

2014.01.08. Lantos Tímea Vers 0
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

 

Nem tudhatom

felhő- jászol alatt van-e keze,

vagy jácint bimbókat kényeztet?

Vagy sejtjeinkben burjánzik

és lábfejtől köldökig,

mellektől szemekig,  hajszállakig ér.

 Lélegzik, nő, ered…

 

Van és ismered!

Ha megtagadod, tévedsz!

Hová rejtetted?

Nincs akkora lyuk zsebeden, hogy elveszthesd.

Abból gyúrtak, ez tett eggyé, s végtelenné.

 

Ha nem hiszed, fém – hidegbe kínlódnak

a csillagokra csatolt éjjelek,

s őrülté tesz az anyaméhből ránk rótt kitaszítás,

az e világba ébredés.

 

Nélküle úgy vacog a lélek,

mint harang keserves ajka

földbe ágyazott  koporsóra.

 

Nem! Nem! Nem!

Nem tudom, hinni, hogy a szív ily merev,

süket és vak, illattalan, színtelen.

 

Vánszorgó tehervonat,

 hagy maga után így némuló síneket.

Legutóbbi módosítás: 2014.01.08. @ 17:16 :: Lantos Tímea
Szerző Lantos Tímea 86 Írás
Azt hiszem mindig éreztem magamban valami pluszt, és ki nem aknázott energiát. Szeretnék adni... Alkotásaimban próbálom megfogalmazni az emberi élet törékenységét, a szeretetet, a hitet, és a természet megfoghatatlan szépségét. Eddig három antológiában jelentek meg műveim, illetve egy kedves barátom könyvbe köttette verseim, novelláim. Azt hiszem jól írni, nem könnyű feladat, mint egy összetört porcelán darabjait akarnánk összeilleszteni... Hogy a verseket, ki hogy értelmezi, több tényező függvénye, és ha egyeseknek nem tetszik az sem baj, hiszen írni csodálatos megtisztulás!