Marthi Anna : Váltó

Jer tudatosság, most szükségem lenne apró segítségedre.

Felülről ahogy egy szárnyas legyecske bozótba ül, és orrát

többször is fintorogva dörzsöli a girbegurba szálhoz, aligha

dörömböl, csak pihepuhán, zsibbadt nyugodtságban. Úgy

próbálkozik mint a gyermek, tolatva feljlődik, szájon

át megízleli, ahogyan szilárdtól puháig formák rejtélyét

mindegyre elengedi mit megkaparintana, add kedves

Jóisten, elbírható legyen, hétköznapi csoda, az értelem

lován otthonos lovas…

———————————————

Anna, bent maradtál a gondolataid közt, és így, ez az írás se lett vers… „csak” egy Anna-gondolat, megcsavarva, életlen, néha túlbeszélt képekkel…

Hajnal

Legutóbbi módosítás: 2014.01.08. @ 12:45 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1337 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak