Nagy Anikó : Még mindig…

 

 

Még mindig
vágyok
megállíthatatlan
szívednek
kitárt ablakán
függöny lenni,
selymemmel 
szélbe kapaszkodva, 
lebbenve simogatni
kitárulkozó
világod,
de most az
eléd sodródó
gyengéd 
csillagokkal
nem
versenyezhetek…
hisz félrehúznál, 
hogy 
lásd őket,
s a szobád 
emlékek szőtte
pókhálói között,
csak összegyűrve
reszketnék
egymagam.

Legutóbb szerkesztette - Nagy Anikó