M. Laurens : EGY ÁRNYÉK TÁNCOL…

M. Laurens

    EGY ÁRNYÉK TÁNCOL… 

 

Egy árnyék táncol a falamon.

Fény szülte, testetlen nőalak;

kopott lelkem szüleménye Ő,

akár e málladozó falak.

 

Penészlő tégláimon lejti

csalóka reménytáncát a fény.

Vajon miért épp nekem táncol?

Mondd hát; miért jött elém e lény?

 

Késői már a lassú tánc is:

a remény, immár rég elveszett.

Mondd miért e csalóka látszat,

s miért csak árnyék, a fény helyett?


Egy árnyék táncol a falamon.

Fény szülte testetlen nőalak;

végső reményem szüleménye,

mint e kérdésekből szőtt szavak

 

( Pest-Buda 2014. január 25. ) 

Legutóbbi módosítás: 2014.01.30. @ 20:02 :: M. Laurens
Szerző M. Laurens 220 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )