/Bíbor Kata: ”Szemaforok és váltók” c. verse után/
A szemekbe zárt hallgatások
leírhatatlant is elmondanak:
lélekcsendnyi villámcsapások
‘s nem kötetben zizegő oldalak,
nem a betűkbe halt sorok,
– melyek sínként vezetik utad –
mert a szívben egy más vonat dobog,
és pálya nélkül lel kiutat
szemaforok, váltók, sorompók közül
( akár törne tovább, az égig )
míg katarzisba zuhanva üdvözül
ott, ahol a valószínűtlen kéklik…
… de most már ennyi, snitt!
Most üresnek látszó peronok zenélnek,
kíméljen minden frázis, hisz’ itt:
megszűnt a teher e két személynek.
( 2014. január 30. )
Legutóbbi módosítás: 2014.01.30. @ 19:14 :: Schifter Attila
