Maretics Erika : Pad

Sáros hóbuckát őriz az állomáson egy pad,
rozsdás kerete nyög az ismeretlen ülepektől,
a szürke téli ég lassan támlájára tapad,
szakadt, ott felejtett esernyő az oldalának dől.
 
Harag emészti, az éjjel meghasadt fa lelke,
mesét lopott a kék szemű öreg kabátja alól,
zúgó mozdony hangját utánozza irigyelve,
a megfagyott éjszakától csillag-ragyogást rabol.

Legutóbbi módosítás: 2014.01.30. @ 20:47 :: Maretics Erika
Szerző Maretics Erika 205 Írás
Ember vagyok, büszke lény, egyetlen a föld kerekén.