Mikor már minden elcsendesedett
körülötted, és nyughatatlan szíved is
halkabban dübörög,
akkor keress meg majd engem,
és mesélj a holnapok színes mozijáról,
a gondolatok vetítővásznai előtt
mondd, hogy szép napok jönnek,
és vigyél engem a kísértésbe,
de szabadíts fel magam súlya alól,
mert nem tűnhet el a százszor-volt varázs,
hisz mind megbocsájtunk, gyakorold hát te is,
ám ha még mindig komolyan gondolod
a szögeket és töviseket, akkor
gyújts világot…
(És most arra kérem a kedves Olvasót, hogy válasszon pillanatnyi hangulata, érzése és kedve szerint a két befejezés közül! Természetesen a többszöri újraolvasás megengedett, akár a másik befejezéssel is.)
(Coda 1)
hogy fáradt szemeim jobban lássanak,
lábaim hozzád vonszoljanak,
és sosem-érzett kezed melegétől
megüdvözülve a fényben,
legyek újra a meghódító lovag. Halálig.
******
(Coda 2)
hogy égjen porrá a mindenség,
és feledve barátot, ellent, szép szavakat,
vonuljunk síri hallgatásba, és tagadd,
hogy nevem valaha is ismerned kellett,
és én is elfeledlek. Holnapig.
