Marthi Anna : zaklatott eset

hol a tegnapi birtokos eset?

mára húszéves gyerek lettem.

talán ugyanaz a konstelláció.

legyints csak, de úgy bíztam

(sokminden érthetetlen volt)

annak idején, hogy meg is

teremtettem végre őt, csak

talán annyira jól sikerült kívül,

mára már egyre okosodunk,

és tokák okán is belülre űz valami,

hogy csak a tisztaság ment meg

ettől a zaklatott esettől.

hidd el ősidőktől téged követlek

én, árnyékodként szeretlek.

Legutóbbi módosítás: 2014.01.28. @ 21:18 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak