P. Tóth Irén : Látomás

Nyomtatás

Most úgy érzem,

jobb ha hallgatok.

Fülemben hangotok szól,

vihar a csendben.

Lelkemben éled annyi minden,

elfojtott érzések kavarognak.

Mi ez?

Mi ez a látomás,

lázas fájdalom,

magasba repülés

és mélybe zuhanás?

Mi ez az érzés

mely szétfeszít

és fojtogat,

számra imát,

töviskoronát éget

koponyámra?

Anyámra,

apámra gondolok,

gyermekeim útjára,

a halálra,

mely néha-néha

rám köszön…

Borzongásba fúló félelem,

előttem suhanó életem,

mint a háborús filmeken –

felgyújtó látomás

szenvedő-boldog szíveken.

Benne van minden:

fájdalom, remény,

minden mi élet.

Nem kell több,

csak ennyi.

Élek.