Böröczki Mihály - Mityka : SÁMLI

 

 

A küllemét nem cicomázta hóbort,

de üldögélni, húzni-vonni jó volt,

a kezek öreg akarata gyűrte

a leghasználhatóbban egyszerűre,

s a lámpafény ha nyalábjába vette,

fölárnyalolt a deszkamennyezetre,

csökött picinyke, mesebeli törpe,

de esténkét az Isten vette ölbe,

fénylő, kopottas, öregedő sámli,

de ő tanított lovagolva járni,

én birtokoltam egészében-félig,

s ha zugba bújtunk, épp fölért az égig,

a nagy szék, asztal zsörtölődve tűrték,

mert ismerte a konyha minden csücskét,

ő figyelte a moslék kavarását,

ő segítette tűzre a hasábfát,

s mikor az este kukoricát morzsolt,

a dologba gyűrt deréknak is jó volt,

s ha nem nógatta nagy munkára semmi,

a szendergése ösztökélt pihenni,

se viszályok, se gondok nem zavarták,

a házhoz szokott, csúszkálós nyugalmát,

ma sem törődik semmi változással,

s öreg cselédként együtt él anyámmal.

Legutóbbi módosítás: 2014.01.27. @ 11:24 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1003 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.