Böröczki Mihály - Mityka : SÁMLI

Nyomtatás

A küllemét nem cicomázta hóbort,

de üldögélni, húzni-vonni jó volt,

a kezek öreg akarata gyűrte

a leghasználhatóbban egyszerűre,

s a lámpafény ha nyalábjába vette,

fölárnyalolt a deszkamennyezetre,

csökött picinyke, mesebeli törpe,

de esténkét az Isten vette ölbe,

fénylő, kopottas, öregedő sámli,

de ő tanított lovagolva járni,

én birtokoltam egészében-félig,

s ha zugba bújtunk, épp fölért az égig,

a nagy szék, asztal zsörtölődve tűrték,

mert ismerte a konyha minden csücskét,

ő figyelte a moslék kavarását,

ő segítette tűzre a hasábfát,

s mikor az este kukoricát morzsolt,

a dologba gyűrt deréknak is jó volt,

s ha nem nógatta nagy munkára semmi,

a szendergése ösztökélt pihenni,

se viszályok, se gondok nem zavarták,

a házhoz szokott, csúszkálós nyugalmát,

ma sem törődik semmi változással,

s öreg cselédként együtt él anyámmal.