P. Tóth Irén : Fagy

 

 

Felolvaszthatatlan ez a fagy,

célratörően zsigerekig hatol.

Egyetlen pontban megállt az agy.

A Nap bűneiért lakol.

 

Tört deszkakerítések mentén

fájnak a kutyák vonyításai,

megfagyott csontjaik zörgését

világ végéről hallani.

 

Melegséget koldul a lélek –

itt most körös-körül semmit nem talál.

Száműzve mindenféle élet.

Egy hópihe örömtáncot jár.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2014.01.27. @ 20:44 :: P. Tóth Irén
Szerző P. Tóth Irén 202 Írás
Én Szemeim - csukott ablakok, pilláim - leeresztett függöny. Füleim - süketté lett falak, életem - csendbe burkolt börtön. Nem mondhatom el senkinek a titkot... Ne tudjon rólam senki, semmit. Született, élt, meghalt - talán csak ennyit.