Szakál Magdolna : Majd kihűl a szó

 

A minden elillan;

észrevétlen viszel

vasszínű lombok alatt oda.

Veled megyek, mert tudod,

a sziklát mászó gyermek

még bennem él.

Azután a kék pengeél.

Kardoskodsz: semmi a világ…

és majd újra elhiszem.

Életszikrát szór szemed,

ujjaid tarkómon,

 mindenségbe törő,

néma ághegyek.

Karmolsz… fáj. Beléd hullok.

Zajtalan nyomok vagyunk már,

futó szél a táj felett…

teremtést játszó istenek.

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Szakál Magdolna
Szerző Szakál Magdolna 38 Írás
Jótanács azoknak, akik .... : Írásaim magamnak, magamról, magamból valók, így hát : "Olvassa, amit írtam, az olvasás öröméért! Bármi egyebet talál benne, arról árulkodik, amit magával hozott az olvasáshoz." / Ernest Hemingway /