Novella

Részletfizetés

    Régen járt már itt. A szíve hevesen dobogott, amikor kezével megérintette a hatalmas rézkilincset. Mélyet lélegzett, amint megnyitotta a kaput. A hatalmas faajtó nyögve tárult ki előtte. Némán lépte át a küszöböt, érezte, a mindennap gondjai, bajai odakint [… Tovább]

Vers

Majd mások

    Mosolyfakasztó tavaszt várnék. lelkem mégis didereg  ha mernék, talán fájnék,  de ma ezt sem tehetem  magamra öltöm évek gúnyáját  csavargó sarut, mely messze űz  lelkem lángja hidegen szunnyad, ma nem melegíti tűz,  jégeső átitatja rajtam reszkető félelmeim,  új [… Tovább]

Vers

Udvari bolond

Itt térdelek trónusod előtt rég, sipkám végén csörgők feleselnek. de igaz híved én vagyok, fenség, remélem ezt sohasem felejted.   Alázatot miattad tanultam, árnyként maradt mögöttem a való, csak követlek lassú kábulatban, tévedésből lettem kastély-lakó.   Nézem, elbűvöl a gyönyörű [… Tovább]

Vers

Szócsövek

Ne keress fogást a gondolaton, ha kimondtad. A szó hatalom. Kőbevésett eresztékein át torzan, csak sebeket ejt leginkább szélcsendben is. Hullámokat kavar, beléd hasít fájón, visszhangtalan.   A veszélyt mérd fel, a gátszakadást. Szolgáld ki őt tisztán, mint soha mást [… Tovább]

Vers

Sugár-út

  Az elvénülő Nap   látóhatárom peremébe harapott, s a meghízott bíbor mögött konok, csontig hasító  alkony lebeg. * Lépésem nyomodba zörget, hűlt lelkem érted didereg… * Földre hullt az utolsó égiszikra, talpra áll az est.      

Vers

Kilégzés

      Véresre sírt szemmel próbálok újra mosolyogni, előttem üres szavak lebegnek — fuvallat.   Gyomromban űrt hagytál. Rosszul vagyok s fáradt. Mentolos belégzés, hiányod, kilégzés, elmúlást nem tűrő fulladás.   Csendben éltünk, azt hittem, átlátok gondolataid burkán, többé [… Tovább]

Vers

A réten

    Vadvirágok közt a réten Napsugaras szép napon, Míg repültem lepke szárnyán Szeleburdi huncut szellő Ellopta a kalapom.   Állj meg, szellő, huncut szellő, Add vissza a kalapom! Így kérleltem, de hiába, Copfom végén kioldotta, S lengette kék szalagom. [… Tovább]

Vers

Hiányzol

Hiányod átjár, mint őszi szél a mezők hajlatán, táncol a megmaradt törek között. A lépcsőre ültem, hideg kőre, – a hajnalok itt, mindig hűvösek -, és néztem a távolt előre, időn és tereken át, fent a tetőre, a hegy derekára [… Tovább]

Portré

MÚZSÁK KEGYELTJEI

Kovács Ágnes és Jagos István Róbert *     Nem sok az olyan emberpár, akiket a legszebb emberi érzések kötelékén túl a múzsák is kedvelnek. Hirtelenében Nagy László, Szécsi Margit és a Weöres Sándor, Károlyi Amy házaspár jutnak eszembe. Viszont, [… Tovább]