Régen járt már itt. A szíve hevesen dobogott, amikor kezével megérintette a hatalmas rézkilincset. Mélyet lélegzett, amint megnyitotta a kaput. A hatalmas faajtó nyögve tárult ki előtte. Némán lépte át a küszöböt, érezte, a mindennap gondjai, bajai odakint [… Tovább]
Mosolyfakasztó tavaszt várnék. lelkem mégis didereg ha mernék, talán fájnék, de ma ezt sem tehetem magamra öltöm évek gúnyáját csavargó sarut, mely messze űz lelkem lángja hidegen szunnyad, ma nem melegíti tűz, jégeső átitatja rajtam reszkető félelmeim, új [… Tovább]
Itt térdelek trónusod előtt rég, sipkám végén csörgők feleselnek. de igaz híved én vagyok, fenség, remélem ezt sohasem felejted. Alázatot miattad tanultam, árnyként maradt mögöttem a való, csak követlek lassú kábulatban, tévedésből lettem kastély-lakó. Nézem, elbűvöl a gyönyörű [… Tovább]
Ne keress fogást a gondolaton, ha kimondtad. A szó hatalom. Kőbevésett eresztékein át torzan, csak sebeket ejt leginkább szélcsendben is. Hullámokat kavar, beléd hasít fájón, visszhangtalan. A veszélyt mérd fel, a gátszakadást. Szolgáld ki őt tisztán, mint soha mást [… Tovább]
Az elvénülő Nap látóhatárom peremébe harapott, s a meghízott bíbor mögött konok, csontig hasító alkony lebeg. * Lépésem nyomodba zörget, hűlt lelkem érted didereg… * Földre hullt az utolsó égiszikra, talpra áll az est.
Amíg te játszottál a téren, András egészen más helyen játszott, néhány billentyűs és húros hangszert is kipróbált ugyan, de a kötéltánc kimaradt az életéből, mégis elég sok helyről majdnem leesett. Dobolni inkább az asztal sarkán próbálkozott, de amikor az árnyékba [… Tovább]
Vadvirágok közt a réten Napsugaras szép napon, Míg repültem lepke szárnyán Szeleburdi huncut szellő Ellopta a kalapom. Állj meg, szellő, huncut szellő, Add vissza a kalapom! Így kérleltem, de hiába, Copfom végén kioldotta, S lengette kék szalagom. [… Tovább]
Hiányod átjár, mint őszi szél a mezők hajlatán, táncol a megmaradt törek között. A lépcsőre ültem, hideg kőre, – a hajnalok itt, mindig hűvösek -, és néztem a távolt előre, időn és tereken át, fent a tetőre, a hegy derekára [… Tovább]
Kovács Ágnes és Jagos István Róbert * Nem sok az olyan emberpár, akiket a legszebb emberi érzések kötelékén túl a múzsák is kedvelnek. Hirtelenében Nagy László, Szécsi Margit és a Weöres Sándor, Károlyi Amy házaspár jutnak eszembe. Viszont, [… Tovább]
