Vers

Nescafé

Átölelsz, s közben átölsz a holnapokba, mintha szád szélén még dadogna valami gyenge akarat, ahogy magadhoz húzol a paplan alatt. Homlokomra ajkad csókot lehel, kezed csípőmbe markol, főlém kerülsz, nem engedlek el körmöm bőrödbe karmol. És nincs utána semmi, csak [… Tovább]

Vers

Egy újabb reggel

Az utolsó napsugarak fürdetik Ezen az őszi reggelen az arcom, Mielőtt végleg bekszönt a tél. Kavé illata jarja át a levegőt És álmosságommal keveredve, Tovaszáll a hűvös szellő karjaiban. Már nem látom a nyár virágait, Talán sosem láttam szineiket, Csak [… Tovább]

Vers

Beépülő alkatrész

  Keresem a helyem a világban,  félszegen, ahogy ráncot szánt a kérdés a munkás homlokára, holnapra tervezzen-e még, s csiklandozza szakadt szívét az időhiánya. Keresem a helyem a világban, mint gyermek, ha homokvárat épít, s csak akkor szól anyja szavára, [… Tovább]

Vers

Gyűrődéseim

  Vésegetem sorsom, mintha monogram lenne ihlete az Úrnak, hogy teremtett és egyengetett. Mint mosott ruhát  kötélre teregető anyám, fáradt ébredésem, kint függ a jövő kezében, hogy vasalgasd majd gyűrődéseim. S csontig lerágott szavak között nevelgetem az együgyű harmóniát. Jaj… [… Tovább]

Karcolat

A találkozó

      Álltam a ruhásszekrény előtt. Mosolyogtam — arra gondoltam, ha valaki most látna, biztos azt hinné, baj van nálam, azért vigyorgok. „Holnap szexi ruhát vegyél fel a találkozóra” — csengtek kolléganőm szavai a fülemben. Elkezdtem kipakolni a vállfákat, [… Tovább]