Vers

Szívszakadva

Sikolyt tépnek arcukra a kövek, lüktető, vérvörös torokkal. Valahol tompán morajlik az ég, s a két hang, mint belülről fakadt   súlyos cseppek gördülnek a földre. Megütve a csend búját zokkal, akár a hajnali fény az éjmély ágai közt megalvó [… Tovább]

Vers

Képző-mű-vész

  Valahol szoborrá merevedett bennem minden.   Csak a félelem lobog tarkóm mögött, mikor utánam vágynak, mégse engem.   Szóval mégis milyennek kéne lennem, hogy ne játék legyen az egész? Megtörök magammal szemben és ahogy visszanézek, szilánkokká folytanak az arcvonások, [… Tovább]

Vers

Kékfeslő

      Hang búvik észrevétlenül elő.   Talán csak Szentivánéj-mélyi álmodás, derengő holdvilág ölén ringó szapora szívű, tintakék, hatalmas óriás, mi lusta nyújtózással ébred, s indul, ez a monoton zaj, ez a dörömbölés a mellkason, roppant léptek törvényszerű zaja: [… Tovább]

Vers

Láz

    Lehunyt pilláim mögött játszik velem a láz. Nyerni akar… A verejték, mint harmat a fűben, óvón betakar. S mintha nem lenne közöm a fényes, csicsergő világhoz, elrabol és gúzsba köt az álom. Hullámzik a tudat, mint délibáb mulat [… Tovább]

Vers

Elégia a hasztalan szarkazmusról

 M. Laurens alias Lőrincz Miklós  Elégia a hasztalan szarkazmusról avagy  Egy Cinikus képzelt levele a mosolygóból       Csalódtam maró gúnyod hatalmában, mert kukacot találtam savanyú  almádban. Hiába utáltattam meg magam mindenki mással, jött egy  aljas Görény ki vigasztalni [… Tovább]

Vers

Öntudatlan

    Öl a szó. Megmérgez öntudatlan, sziszegve, mint a kígyónyelve. Szívet, tüdőt támad, míg szétpattan lombos erek közt elernyedve. Vérző garatban hasztalan tátog, mímeli érveit, csak játszik új köntösök alatt az új átok. Magán sír, magán hahotázik. Gondolat kell, [… Tovább]

Novella

EGY FANTASY, NOVELLA HELYETT

Újratöltve! Egy zűrzavaros, zajos nap után, mikor végre mindenki elaludt és elcsendesült a ház, ide lopakodtam a számítógéphez. Már régóta terveztem, hogy írok egy fantasy novellát, valami mást, valami jobbat, mint amilyeneket eddig titokban összekörmöltem. Még nem tudtam, miről fogok [… Tovább]

Vers

Mégis…

Kép forrása: Boda-Kalmár Brigitta   Mint mások, beállok a sorba, helyet kapok, számozottat. Apró cetlim forgatva… régi már az a gondolat.   Több vagyok tudom, más lehetnék nyíló virág, nem hétköznapi kirándulás. Elképzelem szemednek árnyát.   Felidézem illatod… hallgatsz, hallgatok. [… Tovább]

Vers

Brékó

  most egy kicsit ki kéne szállni, és átgondolni, hogy mi van, azt hittem, már jöhet bármi, hagyhatok mindent annyiban, jöttél, nem zavart, nagy kaland, listámra újabb név került, lelkemben rég elhalt a lant, a Föld nyugodt, az ég derült, [… Tovább]

Vers

Weöres

      Koosán Ildikó      Weöres                                        Weöres Sándor születésének 100. évfordulójára                                /2013. június 22/     Látták Orfeuszt az istenek között, A földi embert, madárkahangon szólni; Rétek vigyázták, szárnytalan csendek, S vörösben izzó galagonyarendek Nőttek [… Tovább]

Vers

KÉKMÉLY

Egy hétig erre jártam   Adria, Adria, Nap fia, Nap fia, kék eged, kék eged, szétreped, szétreped, csupa íz, csupa íz, az a víz, az a víz, sziklapart, sziklapart, odatart, odatart, kék ölű, kék ölű, gyönyörű, gyönyörű, tele szem, tele [… Tovább]

Vers

Csúnyán

    Levettem itthon a tükröket a falról, elég pár toronyvers, ha fésülködöm. Ha sminkelnék, lehet próza is. Kis helyem mi belefér a retikülbe: az agy. Zöld szemceruzám cenzúráz, könny- belábad hol ez – hol az. Rózsás rúzs sikításaként útraváló belső [… Tovább]