Vers

Majd kihűl a szó

  A minden elillan; észrevétlen viszel vasszínű lombok alatt oda. Veled megyek, mert tudod, a sziklát mászó gyermek még bennem él. Azután a kék pengeél. Kardoskodsz: semmi a világ… és majd újra elhiszem. Életszikrát szór szemed, ujjaid tarkómon,  mindenségbe törő, [… Tovább]

Vers

Tanuljmár

  A közhelyed sem szeretnék lenni, s a kösz helyett is inkább csak némán futnék vissza a fürdőszobából a gépig, leírni, ahogy a napsugár mögött semmi sem fénylik, és rettegek, ennyi a világ… sorba rakott, tanuljmárbelőlük hibák.   És mégis [… Tovább]

Vers

Fák

Szívemet véstem a fatörzsekbe az utókornak és neked, ráhajolt a lombosodó idő, benőtte a rejtekhelyet, ölelkezéseink lágy betűit az összefort bicskanyomban, mohák csókja ma rajtuk a gyógyír, tán még nevünk is feldobban, megdőlt tölgyek tört ágain évek lógnak fényfüzéren, és [… Tovább]

Vers

tizenhét éveink

A szegedi Belvárosi Híd egykoron   játszom az idővel. levágattam a hajam. olyanra, mint huszonévesen. nagyapa mindig azt mondta, csinos, olyan franciás. de tudom, soha nem tetszett neki. túl rövid. a te hajad szerette. vajon megvan még az a doboz [… Tovább]

Vers

Tűnő pillanat

      Száraz homokként elpereg tovatűnik a pillanat. Fogva tart kósza képzelet: szádból oltanám szomjamat. Az óra álmosan ketyeg. Növesztek sólyom-szárnyakat: kutatnám lépteid nyomát, játékos szellő simogat. Röpülnék héthatáron át, elvinném hozzád álmomat. Az idő homokként pereg, tovatűnik a [… Tovább]

Média

Hej tulipán

E vers eredetileg három versszakkal született, mi olvasható és hallható is itt a toronyban, de kérésre kibővítettem. (Feldolgozta és megjelentette 2012 augusztusában Kathona Mónika népdalénekes, és 2013 augusztusában a Kárpátia zenekar ) Hallgasd meg! Hej tulipán, tulipán, hervadsz Erdély kapuján, [… Tovább]

Vers

Léleksimító

(Nővéremnek)       egy érintés mi simogat barkán ha pelyhek bomlanak kő alól leskődő bogarak rejtőző könny ha felszakad félszeg mosolyon átszalad egy emléket hozó pillanat fény ha érinti arcodat folyó-fodorhoz őz szalad kenyér a terített asztalon kalácsillat mi [… Tovább]

Vers

FENN ÉS LENN

M.Laurens  FENN ÉS LENN  ( valóságképek villanófényben )       Ketten ülünk némán a parkban. Én s a Szobor, talapzatán fenn. Én felnézek innen lentről rá, Ki hatalmas volt egykor itt lenn, És Ő onnan fentről néz le rám, [… Tovább]

Vers

Kettőn áll

  Viharfelhőt fognék neked, ha hoznál nekem létrát. Szelet fognék veled, ha hoznál hozzá zsákot. Vizet fakasztanék a Napból, ha adnál egy poharat. Feloldozást kérnék egy paptól, ha adnál bűnöket. Ruhát, cipőt varrnék neked, ha felvennéd egyszeris, Vagy magamat adnám [… Tovább]