Levél

Levél a kedveshez

Akkor minden sóhajt ide kérek. Csöndet. Pálca kopogtat a katedrán. Átlényegülni. Ennem kell, pisilnem kell, kiszaladnom kell. Tanárnéni! Mindenki ül a helyén. Ma arról fogunk beszélni, a fene tudja, miről is kellene. Mindig vannak kerülőutak, életutak, érdekes, izgalmas törté netek [… Tovább]

Vers

Mert…

Mert szerettem a fáidat, és neked a fa, csoda lehetett csak, mitől szemünk ámulva foglal magába minden más utat, és a menny a földön ágazik magának vájt utat.   Szerettem a fáidat rajzolva, nézve és dalolva, bennem nőtt tovább az [… Tovább]

Vers

AZ árvízről röviden

Süvít a szél, a vihar tombol, -meg még más sablon képek- de tényleg süvít, tényleg tombol és valamit nem értek: Homokzsákba dugjuk fejünk, Pótgátakat emelgetünk, Mindenkinek segélyt adunk, Mégis, mégis vakok vagyunk, a hajléktalan kisgyereknek  csak egy ölelés kéne…

Média

Ó, én bújdosó

Hallgasd meg!     Az én szívem olyan ország, Hol a fák a hegyet járják,                Kárpát koszorúba szőve, Bús virágot terem földje. – ó, én bujdosó…   Nincsen nékem kedves dalom, Csak sirató, bú sóhajom,                       Világ útja százfelé [… Tovább]

Vers

A padlóról

  Némi szerelmetes nyáladzás után most itt állok bambán és bután, mert utolért a régi jó magány.   Némi gyönyörű pillanat – a fele talán majd megmarad- időnk sajnos veled együtt elszaladt.   Kihúzom magam, állam sima, ingem feszes, nincsen [… Tovább]

Vers

Kép a múltból

  Könnyes szemmel nézem a régi képet, itt van az osztály, itt, teljes a létszám még nem hiányzik senki! Marika, Ica, Rózsi, Ilona, Erzsébet, Hanna, Szilvia: harminchárom tíz-tizenegy éves lányka, vidám mosoly ragyog az arcokon, közöttük ott vagyok én is. [… Tovább]

Fabula

Másodiknak lenni

  M.Laurens Másodiknak lenni (mese a nagylelkűségről és az önbecslésről)       A nyúl versenyre hívta ki a csigát,  a nagy hegyen túl, a mesékben odaát. A csiga a versenyt boldogan elfogadta,  az esélyeit önmaga, ekképp latolgatta.   Az bizonyos, [… Tovább]

Vers

Anyaszemmel

Ferenczy Károly: Október c. festményéhez 1903-ból Szép a kert… Mert itt a fiam!… Nem kérdezem… Olvas: mi van. mi hírlik a nagyvilágból, míg az ősz utolsót lángol. Almánk szeptemberre érett… Fél órám van… Szép ebédet készítek – szedem az asztalt… [… Tovább]

Vers

– percnyi ima –

Fotó: Sós Eszter       Istenem, töretlen hittel hordozlak magamban. Ember számára cél, csak fenséged lehet, mindenségeidben élünk, amióta tesszük – Te biztosítottál számunkra földet és eget. Folyton változnak képzelgéseim, teóriáktól hemzsegő fejem, de szívem csalhatatlan – tudom, te [… Tovább]

Vers

Labdarózsa

    A fehérséget könnyű kézzel szórta a nyugalmat sugárzó labdarózsa, sok himba gömbjét zöld halomra rakták, s úgy lógtak, mint az élő teniszlabdák, és mintha ága-szára összerogyna, a földig guggolt súlyuktól a bokra, de langy ölébe bújtatta a kertet, [… Tovább]

Vers

te

remélem most te írsz belőlem hadd legyen picit értékesebb 4:07 van tudom mint százalék ez is olyan túltervezett miért épp ekkor kelek karnyújtásra van a hajnali áldozathozatal   sok sort elhallgattam most is minek faggatjuk egótlanodj velem úgy szeretlek ott [… Tovább]