Vers

Elérhetetlen

    Csak sípol a néma vonal, Te messze jársz már rég… Hova sodort el az ár, Itt sosem voltál még. Csend szólít, halkan kér, Érintsd meg puha testét… Reszketve nyújtod kezed, Őrizd meg a ma estét. Magassarkúd koppan, lobban, [… Tovább]

Vers

Aki a rózsát

  Becsülöm, aki a rózsát gyöngéden érinti meg, s álmára kíváncsian óvatosan hajtja szét az alvó szirmokat,   naphosszat áll a romos kertben, hogy megértse a virág túlkomplikált szerelmét, méhzümmögés-nászindulóra rovarszárnyakon miként érkeznek meg- termékenyítő porok;   becsülöm, aki gyöngéden [… Tovább]

Karcolat

HOMOKOZÓ

M. Laurens  alias Lőrincz Miklós   HOMOKOZÓ (  Gyerekszáj )   Hétágra süt a nap, kezemben egy nagy tölcsér fagylalttal a Károlyi kert árnyas padjai felé veszem az irányt. Nagyon rég jártam itt, a Múzeum körúti házak sorának túloldalán megbúvó apró kis tündérkertben. [… Tovább]

Vers

Távol s közel

Kaleidoszkópba néztem, fényes nap volt mögötte. Hihetetlen színes képben, minden jól megfért, káprázott!   Most itt állok, kezem nem fog mást: lapátot, a habos vizek mellett. Temetem zsákolt homokba, fénytelen tűnékeny képed, s mindazt, amit színessé tett bennem a Te [… Tovább]

Vers

Körbe, körbe

Kép: Tóth Ernő: Körbe, körbe (Az elidegenedés kudarca)   Gondjaim magamba zárom,       őrt állítok magam elé,       senki meg ne lássa.       Annak szánom mosolyom,       aki nem akarja,       hogy rám találjon,  [… Tovább]

Vers

Triptichon

                                                                       Nem szűnik a varázs                                                                  nem múlnak az álmok, szelíd                                                                határsértők, szememből szemedre                                                                áthajolnak napvilágnál inni                                                                csillagok fényét, tüzet gyújtani                                                                pázsitodon, [… Tovább]

Vers

Gyermekláncfű

A szára keserűjét nem szerettem, de elharaptuk bősz igyekezetben, a lánchoz éppen  illendő darabra, míg két vég egy lett, szárban összehajtva, az ágak közé befért a madárdal, meg-megteltünk a világ illatával, s úgy kötörésztünk sort az újabb sorra, mintha a [… Tovább]