Csák Gyöngyi Szerző
Vezetéknév
Csák
Keresztnév
Gyöngyi
7 év 3 komment

 

 

Mézeskalács házikód fedele lerágva.

Állsz, félgyarmati sorsod ködében.

Egyik szemed gyümölcseinek próbál örülni,

a másik halottait siratja.

 

 

 

 

 

 

7 év 2 komment

 

Muhit nem tudom kiheverni,

fáj a lánc helye lábamon,

ismerem a kiszolgáltatottak

tehetetlen kínját,

kibírtam, hogy tatárok

mártózzanak testemben,

azóta öklendezem,

gyűlölöm az erőszakot.

 

Hazám,

halálos röptödben szebb a fényed!

 

Hordom a követ reménység-

parancsra.

 

Vállalom lány-

anyaságom.

 

 

 

 

7 év 3 komment

 

Ott voltam Etelközben,

átvergődtem a Vereckei hágón,

lovagoltam, mint hun madonna,

kibontott fekete hajamban

színes lepkeként csillogtak

halott cseresznyevirágok.

 

Hány nappalon és éjen át

vágtattam derűs szívvel,

hányszor érintett meg lóháton az álom,

álmodtam gyönyörű, végleges hazáról,

epedtem igazi népet, nemzetet.

 

Sokáig, nagyon sokáig jöttem,

bevallom, fáztam és remegtem,

mikor a reménység diadalíve

szívemben már-már összeroppant,

dalolni kezdtem, dalokkal

álmoknak karózgattam.

 

A büszkeség vitt és éltetett,

sziklatestemből mindig a szerelem

fakaszthatott forrásokat,

szültem és szolgáltam királyokat,

neveltem hősöket, árulókat

e népbe örökre beoltva génemet.

 

 

 

 

7 év 11 komment

Égbolt-mellen a nap,

ijesztő szürkeségben

óriás, vulkáni mag.

 

Nem moccanok.

Mozdíthatatlan

kövek mellemen,

 

csak nézem

a napot, ezt a vörösre sírt,

hatalmas szemet.

7 év 2 komment

 

 

szürke háttér,

szögletes mozdulatok

 

sötét tekintetek

panoptikuma

 

a nincs voltja

éled, s árad

a világ ó-

és örökkészaga

7 év 1 Komment

Nem oltalmaz többé,

hiába bíztál rá: az Isten.

 

Ha elold a varázslat

végleg magától,

 

miért vöröslik oldalam

most is alattomos vérben?

7 év 4 komment

 

 

Csak az útkereszteződések

a választás iszonyú kényszere

 

a megismerés mellé

a felismerés beismerés

megdöbbenés rádöbbenés

mint járulékok

 

rácsain kívül sem szabad

az ember

magánya vetkőzteti

félelme

adja bérbe

7 év 1 Komment

 

 

mézesmadzag

eszméktől

és mérgezett vizű

kutaktól

egyformán

távol

 

talán e

lassú és

óvatos

közeledésben

nem szegjük

nyakunk

a szándékainkat

átívelő

lélekpallón

7 év 3 komment

 

Csak a nincs zúgása,

csak hiány halálos örvénye forgat –

testemből megszökik a kacér rózsaillat,

 

pedig arra tartanék még,

ahol a remény vérszegénylik,

felejteni sötét jelentéseket,

magot hinteni képzelt madaraknak,

le ne sodorják szárnyaik

a világról az ereszt.

 

 

 

7 év 9 komment

 

 

Alkonyba torkollik életem,

elpazarolt fürge délelőttök

és tespedt délutánok vén

leopárdjainak lenyúzott bőre

imaszőnyegem.

 

* * *

 

porolok homályos búrát

a fény igézetében, amíg

a remény meg nem vakul

 

* * *

 

hanyatlásfényű csöndemen

egy kéznek árnya átsuhan,

megérinti, kitakarja

ezüstté dermedt arcomat

 

* * *

 

begyógyul-e a szárnyak

helye vállamon,

Istenem, lesz-e szög,

melyből a tiszta pontra láthatok?

 

* * *

 

valaki

legördíti létemről

a szorongás köveit

 

* * *

 

áll, s az alkony

romja szisszen,

alig látott,

mégis ismer

 

* * *

 

hajnal az alkonyatban?

mintha a végtelen

pengetne fényes altot

egy mélyhegedű húrjain

 

* * *

 

Az Isten életre

úgy csigázott,

hogy szerelemre

ijesztett?

Csák Gyöngyi Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.