Nap: 2013.06.02.

Ne irass több verset velem, nem lehetsz belső tenger, gyűlölni az ostobát idebent- nem segít.   Úgy fáj, aki vagyok. Oly szép, aki lehetnék. Határaim közt én is halok. Pedig infúzió az értelem.      

saját fotó Tűnődöm   Túl sok itt az okos ember — mondta a bölcsek tanácsa, s az oktatástól a pénzt megvonva, terelt mindenkit egy sötét karámba. Ne csóváld a fejed, fiam! hallik a szigorú intelem, szemeim az égre emelve kulcsolom [… Tovább]

      Víz alatt árvul a magyar ugar töretlenül. Türelmetlen az élet: a pipacs élni akar.   Száműzve is, a kerítés tövén, betonrepedésben, árván, ha nem nőhet a természet ölén.   Lángsugárként izzik ott pirosa, magyarságunk árva fején ősvirágból [… Tovább]

    Azt mondják, apró galaxisok alkotják agyam minden sejtjét, s bármi akaratom, megindulásom parány létformák összjátéka, hogy maradjak működőképes világegyetem.   Ilyesformán énidegen törekvések löknek kávém mellé, s ha harmóniám keresem, az maga a diplomácia, sok szorgos tárgyalással népek [… Tovább]

Schadl János (1892-1944) Magányos pad a tóparton       Meglódul a szél, a fák egymáshoz bújnak, összegyűrt karjukat kegyelmet remélve égnek emelik,   csak páran döcögünk itt lenn védtelen, hogy folytassuk az utat s viseljük eltitkolt magányunk ránk tapadt [… Tovább]

A vén alkony gomolyogva lepi a tarka tetejű házakat, szikkadt ablakok titkos rései hívják az érkező álmokat.   Gondolatfoszlányok rátapadnak a nedves, csillanó üvegre, fájdalomtól zsibongó fák alatt kaparászva kelnek életre.    Komor csend lapul talpak alatt, kérgétől elnehezült kenyér [… Tovább]