M.Laurens A HÓEMBER HALÁLA ( Az elfeledettekért ) Szeretetben született egy boldog, tisztalelkű, s hófehér világba, hófehér álomként kezdte létét, hó pihékből, Hóemberré válva. Kis kezek bábáskodtak körötte, Őt paskolva boldog kacagással, a szánkózó domb apraja nagyja [… Tovább]
Látomás ölel, szavak verme csapdába ejt, holló ül az ágon, engem figyel, rossz jel, rossz jel. Vihart kavart a lelkem. Sután tapogatom közelségedet, megérint szavad, illatod körbejár, szobán, és titkos helyeken, megveti ágyát a kétség. [… Tovább]
A parthoz ért… Most merre tovább? Zakatolt lelke, Míg a vizet nézte, Amint az buktatókon át Haladt előre. Menni kell és bízni! – hallotta akkor a hangot-, És elindult a parton, A folyó útját követve Előre, előre. [… Tovább]
sötét szempár tekint rám a szürke semmiből vizslatja minden léptem szavainak martalékává válhatok hangok szavak mondatok mosoly mégsem vagyok te vagy vissza nézek rá Battonya, 2013. június 6.
