Jól sikerült mulatság volt, dübörgött a harci kedvem, előkerült két gólyaláb, ezekkel kell verekednem…? Megmutatták mire való, átlépni a pocsolyákat, feltéve, ha egyensúlyod rajta van és megtaláltad… Kipróbáltam…, szegény gólyák, megsajnáltam bizony őket, milyen nagyon [… Tovább]
Ez a rész már volt fenn, de csak ideig-óráig ha jól emlékszem. 4. Hajnalban settenkedett haza, tele bűntudattal, és rettegéssel. Jesszus, ha anyja rájön, mit tett… Szerencséjére (vagy pechére?) Böske, ki nem ment el a szüreti bálra, [… Tovább]
Nézem az üres papírlapokat, látok rajta fát, virágot, emberi sorsokat. Tollam, forgatom kezemben, gondolataimmal üzenek a csendnek, távolban egy fehér galamb repül fel. Agyamban lüktetnek a szavak, szívem dobban a zenére. A papíron átcsókol a múzsa, szenvedély rabbá teszi lelkem, [… Tovább]
Ismét cselekvésre állított a vekker, ismét kaméleon itthon a ház. Feltételesen szabadlábra helyezzük az érzéseket szemléltetőn, kimondhatóvá oldva belső kínon át. Ebben az eredendő hallgatásban él, gyötrődik, mosolyog minden: alkotás, bölcsességében tükröződő újszülött. [… Tovább]
Székely apáink állítólagos szófukarságát viccek karikírozzák. Hogy jellemzően szófukar lehet-e egy etnikum? Egyáltalán szófukarok-e a székelyek? Ez talán olyan sztereotípia, minthogy a svéd szőke, az olasz vad és temperamentumos és a sváblányoknak állítólag az átlagnál vastagabb a bokájuk. Hogy mégis [… Tovább]
„Ki tudja, mit tudsz megmenteni ezekben a szörnyű időkben… De ha kedves verseid veled lesznek, nem maradsz üres kézzel üres ég alatt. Ha a versek megmaradnak, talán a lényeg marad meg.” (Szerb Antal) „Senki sem kívánja [… Tovább]
És kérdezte a pap, hiszed-e Istent és az ő egyszülött fiát? Hiszem, mondtam gondolkodás nélkül. És hiszed-e a feltámadást, örök életet? Hiszem – mondtam mit is mondhattam volna mást? Szememben könnyek, a meghatódás könnyei, nem győztem törölgetni, miért szégyellném, [… Tovább]
