De leginkább a kikapós menyecskék ajnározták a bikakedvű molnárt. Jani felcsatolta a lábvasat, s büszkén kúszott fel a villanypóznán. Ahogy felért, válláról az előre bevert szögre akasztotta a szerszámos zsákot, majd szaporán szerelni kezdett. Egy idő után megpihent. Kényelmesen lazított [… Tovább]
M. Laurens alias Lőrincz Miklós A POR KIÁLTVÁNYA! Mi, a Por-szemek ezennel kikiáltjuk, semmiként kezelnek, mert nincs lábunk! Taposnak rajtunk és ronggyal letörölnek, pedig – Mi a Por – alkotjuk az egész földet. Reánk taposva [… Tovább]
– Milyen világ ez? – kérdezem magamtól, hol irigységből font kerítés választja el a telkeket, s az egymás köré épített szóbarikádok érinthetetlenek s tragédiákat ünnepel az álszent statisztasereg – ilyen lett a világ!– felelem, [… Tovább]
Túladok holmimon csendbe’, Vigadjon egy világ benne, Bánat, öröm beletörve, Senki nem gondol már többre. Gondolatok, mit sem érnek, Bár még engem ösztönöznek, Belőlük szavak születnek, Szavaimból igaz tettek. Tetteim szokássá értek, Szokásaim jellemeznek, Jellemem a [… Tovább]
Valaki elvesztett csatából érkezik, hajában az idő sírását hozza, simogatásod először forró homlokra esdi, majd éhsége könyörög, hogy tested szegett kenyerével megkínáljad.
Zabolay Enikő, ki serdülőéveit árvaházban tölti, érettségi előtt áll. Enyedi Eszter pszichológus aggódik az az összetört lelkű osztályelső jövendő sorsa miatt… 9. Egy tanár fehér lovon Enikő sikeres érettségije után a baróti kórházba került, a sebészetre. [… Tovább]
