Vers

A falak

igen…     Végre leomlanak a hátamról, a vállamról, csípőm fáradt hajlásáról az éveken át  lassan rávetült köves falak.   Nem tékozlom a nyaraimat, hogy védekezzem, teljes pőrén, kibomlón, testem minden végső zsigerével egybehullámzón enyém minden, ami mozdulat, illat, ámulat. [… Tovább]

Vers

Pillangókká tépnélek ma délelőtt

kiskonyhában az edények meleg vizet kaptak asztalon a virágos bögrék forró italt kértek tejeskávém elfogyott   radnóti abroszán méz borostyán cseppje felrémlett míg kortyolgattam versedet a lélekből elillant e színes szárnyú reggel   elkoboztam kis kezemmel rejtegetettségedet sok ábrándnak itt [… Tovább]

Vers

Beszél a város

      A repkedő madarak oly boldogok, mint bohóc halak, ritmust vernek nyomok, hallod? …zajt zúgva zümmög a város, engedem a szellőt, mert tüzet tárok.   Fülemben ezer éj éneke sző terhet, mintha csak zúgna csigaháznyi cserfet, elmarad a [… Tovább]

Vers

Jelek

      Üzenetet ró tenyerembe. Megnyugszom és nem lázadok… Zsákba gyűjtöm lomjaim, mit sorsom ráhagyott.   Porba csavart lépteim nyomát nyalja a szél. Sziszegve szólít onnan hol a karcsú torony a sebes mennyig ér.   Mint titkos képletet, bontogatom a [… Tovább]