Dereng a nyár, s hogy itt maradtam árván, halkabban jár a fény az ablakon, hűséggel vár, hogy lágyan betakarjon, ha lelkem hűvösétől fázom már nagyon. Vár, hogy ringatásra nyíljon alkalom: azúr fénysugárban – lélekrezdülés…, vigasztalni [… Tovább]
Fejét a férfi mellkasának támasztotta, keze kétfelől a piros pólót markolta, engedni próbált – nyugalom…, de inkább még szorított is a fogáson. Fulladt. Ő hallgatott. Az öklén át nem ment, hát próbálta a homlokán át értelmezni amaz megváltozott szívverését. Ha [… Tovább]
Kép: Johanna és Zalán unokám Halkan, finoman mondom, ne sértsen érzékeny füleket. Lenge ruhában, lábujjhegyen nyár közeleg… Szél szalad körötte, hajtja az idő kerekét. Éveimet szabja rövidre, egyet-egyet elvesz belőle, nézem amit hagyott, már tervem sincs [… Tovább]
Joyce Kilmer (1886-1918) – Love’s Lantern (For Aline) Mert hosszú s meredek volt az út A néptelen sötét tájon át, Dalt fakasztott ajkamon az Úr, S kezembe adott egy lámpást. Gyötrő mérföldek az éjben Míg könyörtelen [… Tovább]
Hajnal a Duna-parton (pillanatképek 1944-1945) Menekül a setét éj lidérce, meztelen hátán nyűtt lepel lebeg, bíbor szín fény ébred a kövekben, mint tenger könnyek cseppje: Didereg. (Buda 2013. február 17.)
Megült az est a házfalon, sarokba bújt a szó, szurokszemében indulattalan kohó a szánalom. Csend lóg. Szerelmeim, ha számvetem, szakadt harisnya, lerongyoló való köszön felém a szegleten. Irányt ha mégis váltanék, agyamba mart a minta, ne hozz telet, ne [… Tovább]
Péter Erika: Másodvirágzás című verseskötete az AB-ART Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2013-ban az Ünnepi Könyvhétre. Péter Erika igen széles műveltséggel, hatalmas empátiával, sajátos mélyfilozófiai látásmóddal rendelkező ember. Kamaszkora óta versel, 2004-ben jelent meg első publikált műve. Felnőtteknek és gyermekeknek [… Tovább]
Joyce Kilmer (1886-1918) A szerelem lámpása (Aline-nek) Mert hosszú s meredek volt az út A néptelen sötét tájon át, Dalt fakasztott ajkamon az Úr, S kezembe adott egy lámpást. Gyötrő mérföldek az [… Tovább]
A hosszú kényszermegszakítás után újra felteszem, elejétől. Bevezető Mindaz, ami családi vonás, generációkon át ismétlődő jelenség, arról hajlamosak vagyunk azt hinni: genetikai eredetű, génjeink által adjuk át gyermekeinknek. Pedig nem kell mindent a kromoszómák rovására írni. Akad olyan [… Tovább]
Gyönyörű volt, amikor megvirágzott, a fürtös ágak himbálták a táncot, én ámulózva lestem az akácfát, és rágtam-faltam édesült virágát, a különös íz belepte a nyelvem, a gyűjtögető méhrajt sem figyeltem, ők zizző zajban pöttyről-pöttyre ültek, a mézcsinálás nálam egyszerűbb [… Tovább]
Hol volt, hol nem volt, egyszer réges-régen egy csodálatosan szép rózsaerdőben élt két szerelmes kismadár. Hol volt, hol nem volt, egyszer réges-régen egy csodálatosan szép rózsaerdőben élt két szerelmes kismadár. Annyira szerették egymást, hogy ember nem talál szavakat [… Tovább]
Penészes lepedő csüng a törött ablakon, csálén lóg a zsalu, rozsdaette sarokvasán, a festék régen lepergett, milyen szép is volt, már csak az öreg ház emlékeiben él, talán. Falán a vadszőlő bonyolult mintákat fon, elmúló idő pingált rá [… Tovább]
Írhatnám úgy is ezt a történetet, mint valami mesét, de nem mese, valóság. Történt, hogy egy főváros melletti kis településen, egy új szálloda nyitotta meg kapuit. Magánvállalkozás volt, de egészen szokatlan szolgáltatásokat nyújtott a nagyérdeműnek. [… Tovább]
MEGHÍVÓ – A Raklap színház bemutatja Illés Adrienn és Ocsenás Gábor Évák című könyvét. Illés Adrienn, Ocsenás Gábor: ÉVÁK Részlet az ajánlóból: A könyv első része a Párhuzamos történetek. Ezek az elbeszélések nyolc-nyolc novellát tartalmaznak, a nő [… Tovább]
M.Laurens alias Lőrincz Miklós A PÉNZ VILÁGA Hol végetér a végtelen, Hol lehetőség nem terem, Hol pénz a módszer minden bajra Hol a sötét világ tested facsarja, Ott az életút csak keskeny ösvény. Ember nincs, [… Tovább]
M. Laurens POSZTUMUSZ Majd eldönti az utókor posztumusz, Hogy költő leszek e, vagy csak jó humusz. Mert a kövér földnek mindkettő érték, Még-ha strófáim a gazok sem érték. Ha szép virágai belőlem nőnek, Akkor is hasznára válok e földnek. [… Tovább]
Magába fogadott egy zubogó teremtés folyam, hasított szárnyaimmal csetlettem-botlottam, míg a sarcolatlan tér öblös keblére vont. * Nincs viszont… Amiben hiszek, az van.
Haldoklik Róma. Ágya mentén táncot hágnak hippik, buzik, istenek, bakancsos fétisek, feszkót hirdető szenny-hon-lapok. A Jézussá vedlett ember túlszívva magát – hirdetne új igét: szebb jövő jön, csak bírd ki még. Romulus elment. Hátra se nézve köp a hétdomb felé. [… Tovább]
Elkezdett vers az ember, talán az Isten skicce, hiszen, mint tudjuk; Isten gyakran ír. Vázlatokat küld e földre, szülők joga a cím. Beszéljenek hát önmagukért a sorok, rímeljenek csak küldetés szerint, mert nincs osztályzat fenn a [… Tovább]
Az Ifjúsági mozi semmiben sem hasonlított falubelimhez. Előcsarnoka kisebb, de tiszta volt. A vetítőterem, nos, azt akkor még nem láttam… Apámmal keveredtünk be, s olyan gyönyörű plakátegyüttest — cirka tíz éves korára — ritkán lát az ember, mint ami ott [… Tovább]
Foltom vagy, [… Tovább]
Kell egy vers, amiben mégis létezel. Hovatartozás. Magadnak írod ezt? Kis levél, tény a tény, nyomozó nem leszek. Hovatartozás. Borítékolás. Féltékeny nem leszek. Elég a szó, ha kibeszélni jó, ami belül kusza. Putri az otthonom, lelkem milyen vajon, ezek után? [… Tovább]
Táncoló fák Vontat az éjszaka bús vonatán, üde gondolat ébreszt. Fák táncát figyelem, lombjaiból hasogat rongyot a szél. Nekem őrjítő, ez a tánc: ma haláltánc. Nemzetem ősei ők. Elfeledett feledők. Hősei szép honjuknak s ellensége a többinek. Gyilkosok [… Tovább]
Gyermek voltam, anyámóvó-féltő karjáncsüngtem, nem engedettrossznak egy csepp helyetsem, és amíg ő élt,éreztem a bőrét,a szíve dobbanását,piros ruháján át.Láttam, s tudva tudtam,hogy amíg velem van…fenét, buta voltam,én semmit sem tudtam,evidensnek hittem,csak mióta itt lennkét lábamon járok,látom a világot,s nem kezébe [… Tovább]
Ez az utolsó kép, amit rólad őrzök. Nincs semmi, ami jobb belátásra késztetne, csak ülök a konyhában, bámulok kifelé az ablakon és persze magamból. A gondolatok egymást kergetik a fejemben — a pályaudvar huzatos beugrói, a pad, [… Tovább]
valamit főztél valamit mostál a mosatlanból japán kertté lettek az edények és akkor 2010-ben lejárt virágmagokat kapsz vigaszul a jelen mostanában arról szól melyiket hamarabb melyikre legyintsek hol a középpont? és közben ő minden reggel ugyanazt minden délben ugyanazt minden [… Tovább]
Az egész dolgot valahogy kilestem, fésűt zizgő papírba tekertem, s a telt kettőst a számhoz igazítva, dalt dudorásztam a feszes papírra, vagy sztaniol volt épp így közrefogva, és ugyanúgy veszettül húzva-vonva, a ritmus úgy szaladgált szét az arcon, hogy öröme [… Tovább]
úgy kilencévesen házadban dióscukor mintázatú oszlopokra májusi litánia illata tekeredett, és lila fürtökben orgonaszó, hittelek, -mint általában a jót- istenemberkék ültek az első négy padban, egy emberisten odafönn (a karzat és a kántor felett, valahol a (mára beszűkült) végtelenben) [… Tovább]
Mit kellene mondanom még. A szó kiömlött könny, felszárító mosoly. Összefűzött gyöngysor, anyajegy arcodon. Szótlanságom sikoly, mélymerülés szemed élettavában. Hoznak, visznek, sodornak az évek, s mi [… Tovább]
M. Laurens alias Lőrincz Miklós AZ AGEIZMUSRÓL AVAGY AGGIZMUSRÓL (Az ageizmus=ageism, az életkor szerinti diszkrimináció) Motto „Sanda szemmel néznek a nyugdíjas emberekre az országban.” (Dr. Iván László gerontológus) A minap egy fiatalember értékelését olvastam, amiben többek közt lényegileg [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!