Hónap: 2013 május

      Dereng a nyár, s hogy itt maradtam árván, halkabban jár a fény az ablakon, hűséggel vár, hogy lágyan betakarjon, ha  lelkem hűvösétől fázom már nagyon.     Vár, hogy ringatásra nyíljon alkalom: azúr fénysugárban – lélekrezdülés…, vigasztalni [… Tovább]

Kép: Johanna és Zalán unokám         Halkan, finoman mondom, ne sértsen érzékeny füleket. Lenge ruhában, lábujjhegyen nyár közeleg… Szél szalad körötte, hajtja az idő kerekét. Éveimet szabja rövidre, egyet-egyet elvesz belőle, nézem amit hagyott, már tervem sincs [… Tovább]

      Hajnal a Duna-parton (pillanatképek 1944-1945)       Menekül a setét éj lidérce,  meztelen hátán nyűtt lepel lebeg,  bíbor szín fény ébred a kövekben,  mint tenger könnyek cseppje: Didereg.         (Buda 2013. február 17.)

  Megült az est a házfalon, sarokba bújt a szó, szurokszemében indulattalan kohó a szánalom. Csend lóg. Szerelmeim, ha számvetem, szakadt harisnya, lerongyoló való köszön felém a szegleten. Irányt ha mégis váltanék, agyamba mart a minta, ne hozz telet, ne [… Tovább]

  Gyönyörű volt, amikor megvirágzott, a fürtös ágak himbálták a táncot, én ámulózva lestem az akácfát, és rágtam-faltam édesült virágát, a különös íz belepte a nyelvem, a gyűjtögető méhrajt sem figyeltem, ők zizző zajban pöttyről-pöttyre ültek, a mézcsinálás nálam egyszerűbb [… Tovább]

  Penészes lepedő csüng a törött ablakon, csálén lóg a zsalu, rozsdaette sarokvasán, a festék régen lepergett, milyen szép is volt, már csak az öreg ház emlékeiben él, talán.    Falán a vadszőlő bonyolult mintákat fon, elmúló idő pingált rá [… Tovább]

  M.Laurens alias Lőrincz Miklós A PÉNZ VILÁGA         Hol végetér a végtelen, Hol lehetőség nem terem, Hol  pénz a módszer minden bajra Hol  a sötét világ tested facsarja, Ott az életút csak keskeny ösvény. Ember nincs, [… Tovább]

M. Laurens POSZTUMUSZ   Majd eldönti az utókor posztumusz, Hogy költő leszek e, vagy csak jó humusz. Mert a kövér földnek mindkettő érték, Még-ha strófáim a gazok sem érték. Ha szép virágai belőlem nőnek, Akkor is hasznára válok e földnek. [… Tovább]

  Magába fogadott egy zubogó teremtés folyam, hasított szárnyaimmal csetlettem-botlottam, míg a sarcolatlan tér öblös keblére vont. * Nincs viszont… Amiben hiszek, az van.

Haldoklik Róma. Ágya mentén táncot hágnak hippik, buzik, istenek, bakancsos fétisek, feszkót hirdető szenny-hon-lapok. A Jézussá vedlett ember túlszívva magát – hirdetne új igét: szebb jövő jön, csak bírd ki még. Romulus elment. Hátra se nézve köp a hétdomb felé. [… Tovább]

        Elkezdett vers az ember, talán az Isten skicce, hiszen, mint tudjuk; Isten gyakran ír. Vázlatokat küld e földre, szülők joga a cím. Beszéljenek hát önmagukért a sorok, rímeljenek csak küldetés szerint, mert nincs osztályzat fenn a [… Tovább]

                                                                             Foltom vagy, [… Tovább]

Táncoló fák     Vontat az éjszaka bús vonatán, üde gondolat ébreszt. Fák táncát figyelem, lombjaiból hasogat rongyot a szél. Nekem őrjítő, ez a tánc: ma haláltánc. Nemzetem ősei ők. Elfeledett feledők. Hősei szép honjuknak s ellensége a többinek. Gyilkosok [… Tovább]

Gyermek voltam, anyámóvó-féltő karjáncsüngtem, nem engedettrossznak egy csepp helyetsem, és amíg ő élt,éreztem a bőrét,a szíve dobbanását,piros ruháján át.Láttam, s tudva tudtam,hogy amíg velem van…fenét, buta voltam,én semmit sem tudtam,evidensnek hittem,csak mióta itt lennkét lábamon járok,látom a világot,s nem kezébe [… Tovább]

valamit főztél valamit mostál a mosatlanból japán kertté lettek az edények és akkor 2010-ben lejárt virágmagokat kapsz vigaszul a jelen mostanában arról szól melyiket hamarabb melyikre legyintsek hol a középpont? és közben ő minden reggel ugyanazt minden délben ugyanazt minden [… Tovább]

Az egész dolgot valahogy kilestem, fésűt zizgő papírba tekertem, s a telt kettőst a számhoz igazítva, dalt dudorásztam a feszes papírra, vagy sztaniol volt épp így közrefogva, és ugyanúgy veszettül húzva-vonva, a ritmus úgy szaladgált szét az arcon, hogy öröme [… Tovább]

úgy kilencévesen házadban dióscukor mintázatú oszlopokra májusi litánia illata tekeredett, és lila fürtökben orgonaszó, hittelek, -mint általában a jót- istenemberkék ültek az első négy padban, egy emberisten odafönn (a karzat és a kántor felett, valahol a (mára beszűkült) végtelenben)   [… Tovább]

Mit kellene mondanom még.      A szó kiömlött könny,        felszárító mosoly. Összefűzött gyöngysor,       anyajegy arcodon.         Szótlanságom sikoly,    mélymerülés szemed   élettavában.   Hoznak, visznek, sodornak az évek,  s mi [… Tovább]