Böröczki Mihály - Mityka : Vasi dödölle

 

 

Öreg krumpli kell hozzá, hámozottan,

sok szelt darab, és sós víz, ami lobban,

a tárt fazékban lappadók gerezdje,

és főzőlé, hogy éppen csak befedje,

majd időt hagyni, míg puhára nem fő,

pont annyit, amit rászánt a Teremtő,

majd erős, mégis óvatos erővel,

megtáncoltatjuk a krumplitörővel,

és amikor már sima az egésze,

mért lisztet szitálunk a tetejére,

s hogy különcködésüket is legyőzzük,

a kettőt lassú tűzön összefőzzük,

ott vallanak egymásnak nagy szerelmet,

s szétválaszthatatlanul egybe kelnek,

majd addig hagyjuk nászukat örülni,

míg nem kezdenek pihenősre hűlni,

s a hagyma jön, friss zsíron megpirítva,

az új házasok, tányérra lapítva,

és mintha máris harapnánk falatját,

úgy simogatjuk föléje a hagymát,

és megnyugodva kanalazzuk végre,

a kizsírozott a tepsi fenekére,

a sütő ügyel szított melegére,

úgy pirítja, hogy semmi baj ne érje,

aztán az íz, a tejföl, meg az éhem,

rákészülődik, talpig dödöllében.

 

Legutóbb szerkesztette - Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1002 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.