M. Laurens POSZTUMUSZ Majd eldönti az utókor posztumusz, Hogy költő leszek e, vagy csak jó humusz. Mert a kövér földnek mindkettő érték, Még-ha strófáim a gazok sem érték. Ha szép virágai belőlem nőnek, Akkor is hasznára válok e földnek. [… Tovább]
Magába fogadott egy zubogó teremtés folyam, hasított szárnyaimmal csetlettem-botlottam, míg a sarcolatlan tér öblös keblére vont. * Nincs viszont… Amiben hiszek, az van.
Haldoklik Róma. Ágya mentén táncot hágnak hippik, buzik, istenek, bakancsos fétisek, feszkót hirdető szenny-hon-lapok. A Jézussá vedlett ember túlszívva magát – hirdetne új igét: szebb jövő jön, csak bírd ki még. Romulus elment. Hátra se nézve köp a hétdomb felé. [… Tovább]
Elkezdett vers az ember, talán az Isten skicce, hiszen, mint tudjuk; Isten gyakran ír. Vázlatokat küld e földre, szülők joga a cím. Beszéljenek hát önmagukért a sorok, rímeljenek csak küldetés szerint, mert nincs osztályzat fenn a [… Tovább]
Az Ifjúsági mozi semmiben sem hasonlított falubelimhez. Előcsarnoka kisebb, de tiszta volt. A vetítőterem, nos, azt akkor még nem láttam… Apámmal keveredtünk be, s olyan gyönyörű plakátegyüttest — cirka tíz éves korára — ritkán lát az ember, mint ami ott [… Tovább]
Kell egy vers, amiben mégis létezel. Hovatartozás. Magadnak írod ezt? Kis levél, tény a tény, nyomozó nem leszek. Hovatartozás. Borítékolás. Féltékeny nem leszek. Elég a szó, ha kibeszélni jó, ami belül kusza. Putri az otthonom, lelkem milyen vajon, ezek után? [… Tovább]
Táncoló fák Vontat az éjszaka bús vonatán, üde gondolat ébreszt. Fák táncát figyelem, lombjaiból hasogat rongyot a szél. Nekem őrjítő, ez a tánc: ma haláltánc. Nemzetem ősei ők. Elfeledett feledők. Hősei szép honjuknak s ellensége a többinek. Gyilkosok [… Tovább]
