M. Laurens : POSZTUMUSZ

M. Laurens

POSZTUMUSZ

 

Majd eldönti az utókor posztumusz,

Hogy költő leszek e, vagy csak jó humusz.

Mert a kövér földnek mindkettő érték,

Még-ha strófáim a gazok sem érték.

Ha szép virágai belőlem nőnek,

Akkor is hasznára válok e földnek.

Mert a földön mindegyik ember érték,

Ezt igazolják az isteni mércék.

 

 

A föld befogad majd mindenkit békén,

S nem tűnődik el jó, vagy rossz emlékén.

Együtt lesz ott, a bátor és a gyáva,

A zseni, s a tehetségtelen pária.

Szabaddá válik ott szegény és fogoly,

Rögökké válik a lenéző mosoly. 

Hol a föld lelkének lírája szárnyal,

Egyé válunk majd a szülő anyánkkal,

 

 

 

( Pest-Buda 2013. március 10-18. )

Legutóbb szerkesztette - M. Laurens
Szerző M. Laurens 208 Írás
Hogy ne legyen titok: a valódi nevem azonos az 1899‚-ben Nagyváradon született közismert kabarészerzőével, akinek számtalan ismert bohózatán nevetünk a mai napig. Az Ő tiszteletére nem használom a Lőrincz Miklós nevet az írásaimnál. Mottó és ars poetica: Építs Templomot Szeretetből, s ne zárd be soha ajtaját a betérő előtt,ki melegségre vágyik! Építsünk Mi Mind Templomot mindazoknak, kik nem képesek önerejükből téglát hordani hozzá! A Szeretet Templomának oltárán mindig égjen a gyertya, mely fennen hirdeti a szeretet dicsőségét az elfásult világban! M. Laurens ( 2004 )