Vers

Félmondatok

        Megfeszül a gondolat, mint az est, ahogy a nappalra zuhan. Csetlik-botlik számon a szó, bomlik, árad, sodor a hang. Szemek, szájak kerülnek a papírra. Ákombákom betűk közt hallgat a szív, csontok börtönében összeszorul a levegő. Kifúj-befúj. [… Tovább]