Foltok

 

                                                                          

Foltom vagy,

testemre öltelek.

Betakarom

veled

magam,

hogyha fázom,

mint éveimet

földre hullt

égi pillanattal,

mikor ölellek,

égessen tűz egymáson.

Ne lássa más

e gazdag

tiszta szegénységet,

mennyire szeretlek.

 

Foltod vagyok

a testedre öltesz.

Betakarod

velem

magad,

hogyha fázol,

mint éveidet

földre hullt

égi pillanattal,

ha nem ölelsz már,

égessen tűz egymáson.

Ne lássa más

e gazdag

tiszta szegénységet.

Hogy így is szeretlek.

 

Szerző Seres László 605 írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.

6 Komment

Hagyj üzenetet