Marthi Anna : Hovatartozás

Kell egy vers, amiben mégis létezel.

Hovatartozás. Magadnak írod ezt?

Kis levél, tény a tény, nyomozó nem

leszek. Hovatartozás. Borítékolás.

Féltékeny nem leszek. Elég a szó, ha

kibeszélni jó, ami belül kusza. Putri

az otthonom, lelkem milyen vajon,

ezek után? Egy szürke kis egér, úgy

tűnik pocakos, egyetlen tükröm most.

 

Legutóbb szerkesztette > Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak