Berta Gyula : Fizető vendéglátó

 

Tudom, van a világ, s annak is vannak törvényei. Néha azonban — nos, kimondom —, talán inkább nagyritkán vannak a törvényekhez hasonlóan bizonyos „átértelmezők” is. Most jómagam is egy ilyen szerepben szeretnék tetszelegni, kis időre, mondjuk, amíg ez a kósza gondolatom papírra vetítődik, amíg elolvasódik.

      Miért is beszélek én ilyenekről? Néha ilyenek jutnak az eszembe.

      Azt gondolom, hogy talán ez az a pont, ahol megáll az olvasó gondolata (tegyük fel: megáll az ész is, mondván, hogy ennek — mármint nekem — elment az esze. Nem, erről szó sincs: ugyanis könnyen lehet, soha nem is volt). Ám tudom, idegen helyen nem illő kutakodni.

 

      Beléptem a tudomásom szerinti leendő szállásadómhoz. Szállásadó. Meggondolandó téma lehetne ez is, már megint egy újabb adónem? Adó? Nem? Hál’ Isten: NEM.

      Ám a bejáratot átlépve már nem morfondírozhat az ember az efféléken, főleg, ha ténylegesen is szállást kíván találni. Hát még, ha éjszakai pihenését is ott kívánja tölteni. Itt lecsavarhatná az ember — de talán még én is —, a kupakot, ám mégsem javasolt a művelet, mert a „töltés”-a magyar nyelv sajátossága kapcsán nem csupán az üveg ürítését, az alkoholos ital pohárba helyezését takarhatja…

      Tehát: átlépve a bejáratnál levő küszöböt, s a bejáratot, magát érintetlenül hagyva, a várakozással teli pillanatok után ott találtam magamat, ahova az újsághirdetést elolvasva igyekeztem is, vagyis egy szállásadónál, aki azonban a várakozástól eltérően egyik adónem táborába sem tartozott, egyszerűen csak ő volt a hirdetést feladó elkövető.

      Kezet fogtunk: én az övét, ő az enyémet, s eközben a nevünket mondtuk, külön-külön. Így legalább a nevek értelmezésével már nem kellett bajlódnunk, a szavak kimondása nem gátolta a másik fél által közöltek érzékelését.

      Itt — nem is tudom, miért —, előtört belőlem a jelenlegi siralmas tevékenységem okozta „felügyelősdi”, s jól artikuláltan megkérdeztem:

      — Ön adta fel a hirdetést, szállás ügyben?

      — Igen, én. Máskülönben miért pont énnálam tetszene ez irányban érdeklődni?

      — Jól tetszik ezt gondolni, sőt! Azonban volna egy kérdésem, ha ez nem akadályozná meg a szálláshely tényleges igénybevételét…

      — Rendben van, de kérem, előbb igazolja magát, hogy milyen jogi háttér kapcsán próbál a személyemet illető információkhoz jutni?

      — Természetesen, itt van az igazolványom, ez volnék én.

      — Érdekes, azt hittem, hogy ön nem más, mint aki az imént bemutatkozott.

      — Természetesen nem vagyok más, igen lassan változok, még pontosan ugyanaz beszél önhöz, aki az imént átlépte a küszöböt a bejáratánál.

      — Végre, ez igazán lelkesítő, végre valaki, aki nem tagadja, hogy a hirdetés okán látogatott meg, s talán nem is kíván semmilyen szerződéses ügyletbe, hogy úgy mondjam: belerángatni.

      — Abszolúte nem. Egyszerűen csak erre jártam, s mindvégig azon tűnődtem, vajon szabad-e a szálláshely a mai éjszakára még?

      — Szabad.

      — Jó, köszönöm szépen, akkor talán, ha nem veszi zokon, kérdeznék még egy furcsát, talán mielőtt elfoglalnám a vélhetően továbbra is még szabad szálláshelyet.

      — Tessék, csak kérdezzen!

      — Úgy-e a hirdetés szerint itt fizető vendéglátóról van szó?

      — Igen, teljesen jól tetszett ezt értelmezni a hirdetésem alapján.

      — Nos, volna még itt valami, amit szintén meg kellene beszélnünk…

      — Csak tessék elkezdeni a megbeszélést, ez a szállás a vendégeket tartja elsősorban szem előtt.

      — Köszönöm, hogy ezt mondja, nagyon kedvez?, mindez s azt hiszem, meg is könnyíti a továbbiakat számomra. Szükségem volna, így tehát mintegy tízezer forintra, ami egyrészt a szállásomat, másrészt a vacsorámat fedezné, erre az estére.

      — De uram! Hogyan képzeli ezt ön?

      — Nem értem, miért visszakozik pont most, amikor már csaknem mindenben megegyeztünk: a hirdetésében az szerepelt, ha jól emlékszem, hogy ez a hely „fizet? vendéglátó”. Most itt vagyok, a hirdetésnek teljesen megfelelve, s kérem, ön is a hirdetését meg nem tagadva szíveskedjen nekem fizet?vendéglátóhoz méltóan fizetni, a vacsorámat és a szállásomat, mert ez szerintem így fair, ha már egyszer ön így határozott, a hirdetését megel?z?en.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Berta Gyula
Szerző Berta Gyula 82 Írás
Műszaki végzettségű, irodalom és művészet-kedvelő ember vagyok.(amikor forró nyári napon ködszerűen szurkálja bőrödet az eső; amikor segítséget kérnek és nem tudsz ellenállni...-az az én nevem)