Marthi Anna : Ébredj tudat.

Ébredj tudat. Bármiben pihentetés rezeg,

pókhálóhintákban lengedez gondtalanul,

akárha kézen fogott volna az Úr, a rend.

Lyukas cip?d is kell ehhez. Utadon jársz,

ezért kopik, harmatban fürdeti a lét azt

ki emberi melegségr?l álmodik. Te vagy

ki szeretést öltesz magadra mint kabátot,

mindencsendekben hallod a madarakat.

Koldusnak adnád mindened, és így lesz

lelked versmorzsák tarisznyája, kiszórsz

bel?lük, s amerre e fény, arra követünk,

felismerve hazatalálunk: lépteiden járunk. 

 

Legutóbb szerkesztette - Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1318 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak