Azt hinném próza lesz, magamat megvetem,
átfordultam, rosszkedv morzsolja a jelent.
Szenvedélyem, hogy nagyev? vagyok, s ha
vendégszeret? is, a maradék levesre mint
koncra ráugrik azonnal e két harcos konok.
Egyen a vendég, bár már reggeli óta éhezik
bennem egy torkos nyughatatlan bódogtalan,
a vendég csak azért eszik, hogy éljen, rám
hagyja mind a részét és a maradékot is. Hát
akkor most mi legyen? Szeressem ?t úgy, hogy
étlen elengedem? Korgó gyomra fekszi majd
meg szívtelennek megélt, kettéhasadt szívem.
Csak békülne már a rossz a jóval, és nyernék
e harcot kézen fogva! Korcsosuljak balladává?
Miközben szeretetet nyitna bennem.
Legutóbbi módosítás: 2013.05.19. @ 14:03 :: Marthi Anna
