Marthi Anna : Torzó

– toronyköszöntő –

 

 

 

Szűz lapon szeplőtelen,

mondanivalók bújnak elő a neten.

Nemrég fekete lyuk csonkatornya,

ma derű söpörte porta.

 

Eszünk torzóján át áramolnak

mint fénybetűk – a szavak.

Múzsáink, verseink elszaladtak,

maradtunk tágabb keretnek.

 

Miben a lélek formálta anyag

ruháját szövik napsugarak.

Várjuk a magunk átfutását,

hol kulcslyukon túli horizont.

 

Megújul mint ténykedő tudat,

s varázsolni kész az elme,

ha érzéseinket felismerjük,

mindencsenden áteresztve.

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2013.05.23. @ 13:05 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1335 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak